Felszerelhető itató: fixen a falon, mindig kéznél
A felszerelhető itató a klasszikus megoldás kötött tartáshoz és keskeny állóhelyekhez. Közvetlenül a falra, a csőkeretre vagy egy válaszelemre csavarozod, így kikerül a járófelületről. Mivel csőszelepen keresztül a vezetékből táplálkozik, nem kell hozzá tartály és áram sem. A hozzá illő talapzatokat, védőkengyeleket és csőrögzítőket mindjárt itt találod. Így a vályú, a tartó és a védelem egy helyről jön, és utólagos szereléskor sem kell keresgélned.
Szerelés, ami tart
A szilárd alap dönt. Falazatra tiplivel és hatlapfejű csavarral dolgozol, csőkeretre csőrögzítővel, amely párban fogja körbe a vályút. Ahol nincs fal, ott egy talapzat 30 x 40, 30 x 60 vagy 30 x 100 centiméteres méretben állítja a vályút a megfelelő magasságba, és egyben távol tartja a padlótól, hogy ne kerüljön alom a vízbe. Fúrás előtt nézd meg, hogy a bekötés középen fut-e a vályú mögött, különben feleslegesen tekeregni fog a csatlakozás.
Védelem a sérülés ellen
A szarvasmarha nem bánik kesztyűs kézzel az istállótechnikával. Egy tűzihorganyzott acélcsőből készült védőkengyel felfogja az ütéseket, és megakadályozza, hogy az állat belelépjen a vályúba vagy kiemelje a tartóból. Nagy állatnyomású istállóban a bekötésre érdemes még rágásvédelmet is tenni, mert a szabadon futó csöveket szívesen megrágják. A kettő együtt keveset kóstál, és megspórolja a teljes vályú korai cseréjét. A csavarokat érdemes félévente ellenőrizni, mert az állandó terhelés lassan meglazítja őket.
Gyakori kérdések
Milyen magasság a helyes?
Kifejlett szarvasmarhánál a vályú felső pereme nagyjából 80 centiméterrel van az állóhely fölött. Növendéknél és borjúnál ennek megfelelően lejjebb, hogy nyújtózás nélkül igyanak.
Felszerelhetem a szabadba is?
Igen, amíg a bekötés fagymentesen fut vagy csőkísérő fűtés védi. Különben nem a vályú fagy be, hanem az előtte lévő cső.
Minden szelep passzol minden vályúba?
Nem. A szelepek modellfüggők. Nézd meg a vályú típusjelét, és a kiegészítők között megtalálod a hozzá való pótszelepet.
A helytakarékos megoldás az állóhelyre
A felszerelhető itatók ott előnyösek, ahol minden centiméter számít. Fixen ülnek a falon vagy a csőkereten, alig lógnak be az állóhelyre, és közvetlenül a vezetékből látják el az állatot. Mivel nem kell tartály, a víz mindig friss marad, a tisztítás pedig magára a vályúra korlátozódik. Szarvasmarhához az öntöttvas kivitel ajánlott csőszeleppel, borjakhoz és kisebb állatokhoz könnyebb, sekélyebb vályú. Hogy a szerelés sokáig tartson, itt találsz háromféle méretű talapzatot, csőrögzítőt a szokásos keretméretekhez és tűzihorganyzott acélcsőből készült védőkengyelt. Aki kültérre szerel, az a legjobban teszi, ha rögtön csőkísérő fűtéssel kombinálja az itatót, hogy a bekötés télen is nyitva maradjon. A rögzítőelemeket érdemes évente ellenőrizni, mert az állandó terhelés lassan meglazítja a csavarokat.